E sziklavonulat a Tétény–Sóskúti-fennsík – az egykori Torbágy-erdő nyugati pereme. Az itt található középső-miocén kőzetek 12–15 millió évesek. A Tethys összeszűkülésével, a hegyláncok emelkedésével több tengerág vált le, majd a hegységek kiemelkedésével a Paratethys lefűződött a mai Földközi-tengerről. Sós vizét a beömlő folyók felhígították. Ekkor vette kezdetét a Pannon-beltenger kialakulása.
Az üledékes mészkő rétegeit tanulmányozva a kiédesedés folyamatát egy ún. átmeneti rétegsorban, a konkian rétegekben találjuk. Erre félsósvízi felső-miocén rétegek települtek. A Paratethys végnapjaiban vizének sótartalma fokozatosan csökkent. A Kárpát-medencét körülölelő hegyláncok emelkedésével pedig végleg megszűnt a kapcsolata a környező tengerekkel. A felső-miocén időszak végén, mintegy 5-8 millió éve egy olyan bennszülött faunával rendelkező beltó (a Pannon-beltó) alakult ki, amely a világ geológusai szerint egyedülálló.
A rétegeket alulról felfelé vizsgálva láthatjuk a mészhomokon heverésző, iszapfaló életmódot folytató tengeri sünöket, osztrigákat. Felfelé haladva kagyló- és csigahéjak, kőmagok kavalkádja jelenik meg, amely jelzi a tenger ide-oda mozgató, sodró hatását. A ritka tarisznyarák ollói is megtalálhatók. Tovább haladva a fésűskagylók veszik át a szerepet, a szívkagyló mérete egyre csökken, jelezve, hogy közeledik a sótartalom-csökkenés pillanata. Éles átmenettel változik meg az ősmaradvány-tartalom, azok a fajok, amelyek nem bírták a sótartalom-változást, eltűntek. E konkian rétegek felett már felső-miocén mészkövet találunk jellegzetes félsósvízi faunájával. Ebből épül fel a sziklaperem túlnyomó része.
A sziklavonulat különleges sziklája a Nyakaskő, melynek nyakán jól megfigyelhető a szél eróziós munkája. Különleges helyzetét kiemeli a mellette húzódó mély vízfolyás. Több ilyen mély árok is szabdalja a sziklaperemet, a Nyakaskő tövében húzódó a Csízgey-árok, ettől északabbra található a Zajgó.
A Csízgey-árokban beazonosított, a település szempontjából fontos fosszíliák: a Chlamys biaense (Pecten biaensis), a Maja biaensis és a található meg a szakirodalomban: Echinocardium biaense. A felső-miocén időszak legvégén a Pannon-beltó feltöltődése – kb. 2 millió évvel ezelőtt –fejeződött be.
A Madárszirt és környéke jelentős sziklagyepi vegetációnak ad otthont. A terület Natura 2000-es besorolású. Egykor kőbányászat is folyt itt. Itt található a Százlépcső, a természeti környezet felhasználásával kialakított gyalogos közlekedést elősegítő lépcsősor is.
Horváth Imre
A Pest Megyei Értéktár Bizottság 34/2018 sz. határozatával felvette a megyei értéktárba.