A Tétény–Sóskúti-fennsík – az egykori Torbágy-erdő nyugati pereme –: a Madárszirt, a Csízgey-árok és a Nyakaskő környéke geológiailag jelentős hely. A felső-miocén időszak legvégén, mintegy 5-8 millió éve egy olyan bennszülött faunával rendelkező beltó (a Pannon-beltó) alakult itt ki, amely a világ geológusai szerint egyedülálló.
Ez látható a Csízgey-árokban, a Nyakaskő oldalában látható rétegekben: alulról felfelé vizsgálva láthatjuk a mészhomokon heverésző, iszapfaló életmódot folytató tengeri sünöket, osztrigákat. Felfelé haladva kagyló- és csigahéjak, kőmagok kavalkádja jelenik meg, amely jelzi a tenger ide-oda mozgató, sodró hatását. A ritka tarisznyarák ollói is megtalálhatók.
Tovább haladva a fésűskagylók veszik át a szerepet, a szívkagyló mérete egyre csökken, jelezve, hogy közeledik a sótartalom-csökkenés pillanata.Éles átmenettel változik meg az ősmaradvány-tartalom, azok a fajok, amelyek nem bírták a sótartalom-változást, eltűntek. E konkian rétegek felett már felső-miocén mészkövet találunk jellegzetes félsósvízi faunájával. Ebből épül fel a Nyakaskő, a Madárszirt és a Százlépcső túlnyomó része. A település szempontjából fontos egy fésűs kagyló, a Chlamys biaense (Pecten biaensis), amelynek fosszíliája a múlt században innen került elő először. A kevés és kisméretű ősmaradvány rendkívüli nemzetközi jelentőséggel bír, hiszen Kókay József jeles magyar geológusnak többek között ezen fosszíliák alapján sikerült rekonstruálnia a Paratethysre ekkor jellemző ősföldrajzi képet.
Egy másik, Biatorbágy nevét hordozó faj, a Maja biaensis. A tengeri pókok (Majidae) nevükkel ellentétben nem a szárazföldi ízeltlábú állatok, hanem a tízlábú rákok (Decapoda) közé tartoznak. A Földközi-tenger partjainál gyakran látható Maja squinado közeli rokonságába tartozott a Középső-Paratethys területéről ismert Maja biaensis. Ezt a fajt Müller Pál, magyar Decapoda specialista nevezte el Biatorbágy községről.
Legújabban egy tengerisün-fosszília is – mely a település nevét viseli – megtalálható a szakirodalomban: Echinocardium biaense
Bia nevét viselő fosszíliák Adatlapja
Bibliográfia