Természetes eredetű tó volt, 18. századi határleírás és térkép tanúsága szerint akkor a mainál kisebb területű. A 19. század elejére aztán annyira eliszaposodott, feltöltődött, hogy lecsapolták. Két csatorna vezetett át az így kiszárított réten, amiket Kígyós- és Békás-pataknak neveztek el. A Békás-patak Tinnye, Tök, Perbál, Zsámbék, Telki, Budajenő vizeit gyűjti össze és Herceghalmon áthaladva táplálja velük a Halastavat. A Halastóba Etyek felől jövet felülről torkollik a Sajgó-patak. Szintén a Halastóba, illetve a mellette kialakított „töltő-ürítő” csatornákba ömlik északról a Pátyon eredő Disznólápa, délről pedig az Etyekről induló Pap-réti árok. Mindkettő olykor, szárazabb években időszakos vízfolyássá válhat.
A Halastóból, illetve a Halastó mellől kilépő Békás-patakba torkollik a Páty felől Torbágyra, majd Biára érkező Füzes-patak (Pátyi-patak). Ettől a ponttól Benta-patakként folyik tovább, s ezt követően a Peca-tavat, a nagyjából az egykori Alsó Malom tavának helyén kialakított horgásztavat tölti fel, illetve vezeti el annak fölös vizeit a Duna irányába.
A Biai Halastó története a különböző okleveleknek, összeírásoknak, naplójegyzeteknek és peres ügyeknek köszönhetően rajzolódik ki előttünk:
Bia és Torbágy első írásos említése, egy 1192-ben datált oklevél, már szól egy tóról Bia föld mellett – mely ekkor a „Sceledtou”, azaz Szelíd(?)-tó nevet viselte. Item de terra Biua, que est sub silva Turobag et iuxta Sceledtou, medietas est Macharie comitis alia vero medietas sororis eius uxoris Dama. Magyarul: a következőben Biua földről, amely a Turobag erdő alatt és a Sceledtou mellett van, fele Macharias ispáné, a másik fele az ő nővéréé, Dama feleségéé.
Balla Antal, később Pest vármegye mérnöke 1779-ben készítette el Biáról az első térképet és egyben a tavak magassági szintjeit ábrázoló keresztszelvényt is:
„Tabella hydraulica Intersectionem Lacuum Biaiensium, differentiamque, quam superficies aquarum in Lacubus contentarum habent, una cum casu terrae naturali repraesentans. De A(nn)o 1779 die 4-a Septem(ber)”
A térképen levő keresztmetszet mintaszerű ábrázolás és ebben a korban még elég ritka mérnöki munka.
A tó idővel elmocsarasodott, lecsapolták. Thirring Gusztáv turistakönyvében (1899) ezt olvashatjuk: Bia alatt századunk elején nagy tó terült el, melyet 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József birtokosok nagyrészt lecsapoltak.
A I. világháború után a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó, 1922-ben alakult Halbizományi és Halértékesítő Rt. a már lecsapolt biai tó helyén elgátolva a völgyet, újra – mesterséges – halastavat létesített. Az államosítás után a Tatai Halgazdaság lett a kezelője, majd ‘68-tól a Tatai Állami Gazdaság. 1970-es években ismét kotrás, átrendezés következett, így a pataknevek a hivatalos és magánhasználatban egyaránt összekeveredtek. Ekkor kapta meg végleges formáját a tó, újabb 52 hektárral bővült.
A Halastó gazdag madárvilágának megfigyelésére a Kölcsey utcai Madárlesnél kínálkozik alkalom.
A 4-es tavon kialakított Horgásztó egész évben várja a horgászokat, a 3-as tó pedig telente korcsolyapályaként használható.
Horváth Imre