Az oszlopról először az 1778. évi canonica visitatio ad írásos említést.
A régi templom – mely a mai templom szentélye és főhajója volt – körül feküdt a kőfallal bekerített temető. Területén, a templom előtt állt kőből a baldachin alatt ábrázolt Atyaisten és Krisztus alakja, felettük galamb. A döghalál, a pestis megszűntével 1739-ben a torbágyi katolikus hívek emelték a szobrot fogadalomból.
1845 körül és legutóbb 1955-ben újították fel. 2002-ben az önkormányzat restauráltatta, és környezetét is rendbe téve szentelték föl a torbágyi búcsú alkalmával. A műemlék oszlopot Krisztiáni Sándor restaurátorhallgató – aki Szent Vendel-szobrunkat is újjávarázsolta – vizsgamunkájaként újította fel.
Horváth Imre