Biatorbágy városképének fontos eleme a Füzes-patak völgye s a fölötte átívelő 25 méter magas viadukt.
A patakpart kedves helyszíne a kikapcsolódásra, sétára vágyóknak.
A Füzes partjain, nevéhez hűen, többféle fűzfa is található; a csavart, törékeny és ezüstfüzek közül azonban kiemelkedik, a 28 méter átmérőjű lombkoronával rendelkező fa-matuzsálem: a lovas pályáknál található gyönyörű fehér fűz.
A Füzes-patak a szomszédos Páty északi részén, évszázados jegenyefasor tövében ered (Jenei dűlő), innen délnek tartva mellékágak nélkül 5,5 kilométert tesz meg Biatorbágyig. Városunkba a Nyugati lakópark irányából lép be, majd a torbágyi településközponton és a viaduktok alatt áthaladva az iharosi völgyben, a Kerekdomb alatt éles kanyarulattal fordul Sóskút irányába, hogy összesen 10,5 kilométer megtétele után a Bolha-hegy alatt a Benta-patakba csatlakozzon.
Biatorbágyon a katolikus templom alatt eredő Kis-forrás, és a Madár-forrás vizét fogadja magába. Nyomvonala az idők során változott, egy korábbi állapotát a Füzes (Madaras)-játszótér közelében látható, két sorban ültetett nyárfák őrzik.
Különböző korú és karakterű gyaloghidak, közúti hidak és a híres Viadukt keresztezik.
A partok zömmel természetes földpartok, dús növényzettel, de előfordulnak épített partszakaszok is.
A Füzes, az éltető víz, az itt élő emberek életének szerves része volt: itt itatták állataikat, itt áztatták a kendert, sőt egy rövid ideig a bemerítkezéses keresztelési szertartás helyszínéül is szolgált.
Erős lejtése miatt több sodrását lassító létesítményt is építettek a medrébe. Vízhozama esős időben többszörösre növekszik, újabban a jelentős mennyiségű burkolt felületről elvezetett csapadékvíz miatt.
Tüske Emil