A népi hagyomány a Fánglis többféle receptváltozatát is megőrizte az utókornak, ám neve, és elkészítésének módja egészen új keletű. 2009 kora ősszel találkozhattunk vele először a Kistérségi Fesztivál Biatorbágyi főzőversenyén, majd decemberben az Angyalfia vásáron.
E különdíjjal kitüntetett, laktató eledel megvalósítói a Tájvédő Kör, akik állításuk szerint, egy műemlékvédelmi bejáráson bukkantak rá az elsárgult, kézzel írott alapreceptre. Nem kellene kételkednünk, ha az egyik megtaláló nem éppen az ötletgazda Kéthely Nagy Sándor lenne! De Sándort baráti körében is tréfás kedvéről ismerik!
A „felfedezés” rövid története:
Nos, elmentünk az elnökünkkel, Tüske Emillel présházakat fényképezni az Ürge-hegyre. Egy gyönyörű oromkövet szerettünk volna megörökíteni, de az csak a szomszéd ház padlásablakából látszott igazán. Becsengettünk, próba szerencse. A gazda bizalmatlanságát néhány közös ismerős emlegetésével sikerült eloszlatni, a végén még a borát is dicsérhettük, miután körbevezetett minket saját szépséges présházában. A padláson, amíg Emil lógott az ablakban én a vállammal véletlenül lelöktem egy ócska füzetet. Szétnyílt a földön és gyönyörű dőltbetűs kézírás volt benne. Fölvettem és hangosan beleolvastam. A recept utolsó harmada volt ezen az oldalon meg a címe. Sajnos a hozzávalók olvashatatlanok voltak, mert pont itt a betűk elmaszatolódtak. Vajon miből lehetett ez a fánglis? Mutattam a gazdának a beázást. Hát miből? Ami akkor volt fiam – krumpli, liszt, tojás, szalonna, hagyma. Valahogy így kellett, hogy legyen………
Hogy mi köze van Biának a fánglihoz? Nagyon is sok! Bián van az országház kőfejtője, a Nyakas-kőtől nyugatra ma is láthatóak a kőbányászat nyomai, üregei. S ha már volt kőbányászat, akkor igen sokan foglalkoztak ezen kövek egymáshoz illesztésével, az az kőművességgel, melyet számtalan gyönyörű, kőből épült ház bizonyít Bián és Torbágyon egyaránt. A kőművesnek pedig egyik legalapvetőbb szerszáma a malteros kanál vagy kőműves serpenyő azaz fandli, mely alakjánál fogva alkalmas az otthon hagyott sütő serpenyő helyettesítésére, ha az ember megéhezik a munkában. (Kéthely Nagy Sándor)
Néhány jól csengő név a rokonságból:
tócsni, cicege, görhöny, pofézni, hadifasírt, krumpliprósza, prósza, macok, berét, eré, tócsi, enge-menge, krumplimálé, leppalacsinta, laska, recsege, lapótya, matutka, toksa, gánica, lapotyka, harula, röstiburgonya, lepkepotyi, tótlángos, placki, bramborák, babagudovic, latke, hremzli, latkes, dödölle, bodag
Tüske Emil