A Pecató-tól északra, a mai Keszeg és Pecató utca kereszteződésében állt az 1800-as évek végéig működő biai Felső-malom. A több mint 100 éve felhagyott malom nyomai csaknem teljesen eltűntek. A régi malom utáni kutatásban a XIX. századi kataszteri térkép segít a legtöbbet: a jelenlegi és az 1865-1880 között készült térképet összevetve meglepődve láthatjuk, hogy a Benta pontosan az egykori patakmederben folyik, illetve, hogy a jelenlegi Pecató utca az egykori malomárok helyén halad, s az épületeket elhagyva ma is látható, lekövethető dél felé egészen az egykori Alsó-malomig.
A Felső-malom a mai Pecató utca 2. (hrsz.: 5602) és a Keszeg utca 2-4. (hrsz 5601/2-1) helyrajzi számú ingatlanokon állt. A kőből épült malomépület közel 300 m2 alapterületű lehetett, nemcsak gazdasági épületként, hanem lakóépületként is szolgált. A körülbelül 2700 m2-es udvar végében egy kisebb, kb.40 m2, és egy nagyobb, kb.60 m2 kőépület állt. Ma is látható az 5602 hrsz-ú telek keleti végében a nagyobbik melléképület alatti pince, valamint a mára kiszáradt, faragott kő falazatú ásott kút. A malomudvar telekhatára a Sóskútra vezető úttal egybe esett, a malom jól látszott az útról. Karikó János biai költő így ír erről 1892-ben:
„Sóskút felé, ha az Alsómajort nézed,
Csudálatra ragad a szép tehenészet.
S odább Sóskút felé balra esik tőled
A kőbánya alatt két lakóépület.
Ezek irányában fekszik jobboldalon
A pusztuló félben lévő felső malom.
S ezer lépésnyire kell még gyalogolnod,
Hogy meglásd az útról lent az alsó malmot.”
(Karikó János: Biai háztulajdonosok – részlet)
A Felső-malom tehát 1892-ben már nem üzemelt. Köveit talán széthordták az’50-es években, amikor a Peca-tó kialakításának köszönhetően a környék hétvégi házas övezetként éledt újjá. A malomkövek megbújnak a nyaralók alapozásában, az újabb keletű támfalakban, a terület úthálózata és telekrendszere pedig híven őrzi az egykori malomárkok, csatornák, gátak helyét, heréskertek lenyomatát, s a Bolha-hegyi kőbányába vezető utak rendszerét.
további cikk:
http://www.pecato.hu/2018/10/felso-malom-pecatonal.html
Égő Ákos