(1880 – 19??) iskolaigazgató, kántor, zenekarvezető
Az 1920-as évek végén költözött Biára Dévai Gyula, a nagyszerű pedagógus. Iskolaigazgatói munkája és kántori feladatai mellett sok fiatalt tanított meg végtelen türelemmel a hangszeres játékra, az együtt muzsikálás örömére. Alapított fúvós- és vonószenekarokat, megszervezte a dalárdát és a leventezenekart, a téli hónapokban kultúresteket rendezett a Lipka-kocsmában (Nagy utca-Gárdonyi köz sarok, ma lakóépület), később a mozihelyiségben (Szabadság út – Deák F. u. sarok, ma élelmiszerbolt). Szerdai napokon felléptek az iskolások, szavaltak, énekeltek. Szerepelt a dalárda is. Filmvetítéseket láthattak az érdeklődők távoli országokról, a vetítővásznon pergő képeket – ebben az esetben egy tanár – kommentálta. Steer doktor úr, a falu orvosa, gyakran tartott orvosi tanácsadást ezeken az estéken. Dévai Gyula maga köré gyűjtötte a fiatalokat, de talált programot, nemes elfoglaltságot a középgenerációnak is. Színdarabot tanított be az általa alakított színjátszókörnek, majd Déryné útját járta a kis csapattal. A környező falvakban – egy-egy hétvégén – bizonyították a fiatalok tehetségüket. Az általa irányított római katolikus dalárda az ország színpadára is kilépett: 1936-ban a Magyar Rádióban dalolt a kórus, a Vén Duna partján, Kék-Duna-keringő, Csínom Palkó dallamait hallgathatta az ország. A dalárda életéhez kapcsolódik, hogy szép zászlóavató-ünnepséget tartottak. Zászlóanyának Metternich Klementina hercegnőt választották. A zászló rúdjába vert legnagyobb, aranyszínű szög a hercegnő adományát jelezte. Mindezek Dévai rendkívüli szervezőkészségét dicsérik. Az első Dévai-féle fúvószenekar tagjai: Handl Antal (szárnykürt), később a zenekar vezetője, Bunth Ferenc, Szabó István, Teller József (trombita), Steinhauser Márton, Kummer József (klarinét), Várnai (Wächter) János (basszbariton), Fiedler Ferenc, Spielmann János (szárnykürt), Simon János, Spielmann András (bariton-trombita), Weinacht András (tuba). Próbákra szombati napokon a katolikus iskolában (ma: Karikó János Könyvtár) gyűltek össze.
Az igazgató úr törődött a tanulók magánéletével is. Ezüstgombos sétabotjával kezében, feleségével karonfogva sétáltak esténként a faluban, és a szülőkkel barátságosan megbeszélte a gyermekeikkel kapcsolatos gondokat. Kitűnő kommunikációs készséggel rendelkezett.