A Tétényi-fennsík peremén, a Nyakaskő – Madárszirt térségében kialakult ún. sziklagyepek a legszebb magyarországi vegetációtípusok közé tartoznak. A természetvédelem elsődleges feladatának tekinti ezek megőrzését és védelmét. A messziről kopárnak tűnő sziklás hegyoldalak közelről ritka, illetve kevésbé ritka növényekkel, gyönyörű természetes sziklakertet jelentenek. Talán nincs is a hazai növényzetben olyan élőhelytípus, melynek virágpompája versenyezhet a sziklagyepekkel. Ahhoz, hogy ilyen társulás alakuljon ki, olyan meredek felszín kell, ahol a málló alapkőzetből talaj nem tud felhalmozódni, mert a csapadék, a szél, a tömegmozgás miatt állandó a lepusztulás. Itt a Nyakaskőnél és a Madárszirten az alapkőzet mészkő, így főként mészkedvelő növényekkel találkozhatunk. Elsősorban szárazgyepi fajok dominálnak bennük.
Ha tavasszal vagy nyár elején keressük fel a területet csodálatos képzeletbeli virágkoszorút köthetünk, április közepétől június elejéig folyamatos a virágpompa!
A Nyakaskőhöz vezető út mentén kisebb telepekben fényes, sárga szirmú apró növényekkel találkozhatunk. Levelei egyszerűek, fényesek és akár salátaként is fogyaszthatók. Nevét is innen kapta a salátaboglárka, mely igen gyakori, akárcsak az árnyas helyeken pompázó illatos ibolya. Ha jobban megfigyeljük ezeket a növényeket, találunk köztük nem illatos virágokat is melyek levele apró szőrökkel ellátott. Ez a borzas ibolya. A Nyakaskőhöz érve több virágzó növényt találhatunk: nagy számban láthatunk odvas keltikéket a Nyakaskő nyugati oldalán. Bíborlila és fehér változatukat a borostyánszőnyegben könnyen felismerhetjük. A sziklaoldal fűcsomói közül az apró homoki pimpók szív alakú, sárga virágai bukkannak elő, valamint a szárazgyepekre jellemző fürtös gyöngyike kis sötétkék-lila virágait is megfigyelhetjük. Levelei szálasak. Az aranysárga pártájú, sárgásfehér csészéjű tavaszi kankalin nemcsak szépsége miatt érdemel figyelmet, hanem mert a népi gyógyászatban is hasznosították nyugtatószerként. Levelei laza rózsában állnak, harang alakú virágaival akár fotózásra, egyszerűsége miatt tanulmányozásra, rajzolásra is alkalmas. Messziről felismerhető a vajsárga szirmú 2–5 cm magas csillag alakú tőrózsás sárga kövirózsa. Sziklagyepek értékes, védett növénye. Igazi szépség a szintén sárga színű kövér daravirág. Kistermetű, tömött levélrózsás sziklalakó növényünk. Kárpáti-balkáni bennszülött növény. Előfordulása igen kis területre korlátozódik, mivel máshol természetes körülmények között nem fordul elő. Potenciálisan veszélyeztetett fajként tartjuk számon, eszmei értéke 10 000 Ft/tő! Egy másik hasonlóan értékes és ritka szép növényünk a tavaszi hérics, mely szintén természetvédelmi oltalom alatt áll. Nagy sárga, fénylő vérágáról, sallangos leveléről ismerhető fel. Mérgező! A jégkorszak idején terjedt el, ám azóta csak néhány helyen maradt fenn. Így jégkori reliktumnak (maradvány növénynek) tekintjük. Az Alföldről szinte teljesen eltűnt, mész- és dolomitterületek jelentenek menedéket neki. A hazai természetes összpopulációból a kipusztulás közvetlen veszélybe került. 1982-ben a tömeges gyűjtése miatt nyilvánították védetté. Eszmei értéke 2000 Ft egyedenként. Vigyázat! A sárga kövirózsa és a tavaszi hérics, valamint a kövér daravirág védett fajok, melyek gyűjtése esetén az 1996. évi LIII. a természetvédelméről szóló törvény büntetés vagy kártérítés szabható ki! A megadott eszmei érték a büntetés mértékére utal, mely egy-egy virág letépéséért kiszabható.
Kiss Gábor: Tavaszi virágkoszorú a Nyakaskő körül c. cikke alapján
(Biatorbágyi Krónika 2000. május p.27)
https://www.biai.hu/Biakro/kronika.htm