(1913. július 1. – 1983. április 8.) katolikus pap
Sokgyerekes földműves családban született Isztiméren. Iskoláit Székesfehérváron végezte. 1937. június 24-i pappá szentelését követően Pilisvörösváron volt káplán. Tevékenységét csepeli káplánként, mint a Weiss Manfréd-gyár lelkésze folytatta 1938–48 között. Innét került Biára, ahol 1948. szeptember 1-jén kezdte meg önálló lelkészi, majd a biai lelkészség 1949. február 26-i plébániai rangra emelésével plébánosi munkáját. Biai működése alatt lett hitoktatási felügyelő (1950), az egyházmegyei Egyházművészeti és Építési Bizottság elnöke, a Gazdasági Tanács tagja és tanácsadó plébános. Biáról 1971-ben áthelyezték, Pilisszentiván plébánosa lett. Ez idő alatt püspöki tanácsos (1975), majd a székeskáptalan tagja, prépostkanonok lett. Életének 70-ik, papságának 46-ik évében érte a halál. A solymári temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nevéhez fűződik a biai Szent Anna-templom szembemiséző oltárának felállítása 1953-ban, amellyel másfél évtizeddel megelőzte a II. Vatikáni Zsinat erre vonatkozó döntését.
Utcán, határban, látogatóban vagy templomban-plébánián rendszeres kapcsolatot tartott híveivel, családjaikkal. Könyveket éppúgy, mint kertészeti tanácsokat, paprikapalántát kaphattak tőle őszinte, egyértelmű életvezetési útmutatók mellett. A latin szertartási szövegek értelmét éppúgy igyekezett megtanítani, megértetni, mint ahogy teljes következetességgel, de nagy tapintattal vezette be gyorsan a liturgikus reform új előírásait. Papi működésével, emberi nagyságával sok biai számára vált példaképpé.