A kereszt történetét az egyházmegyei püspöki látogatások jegyzőkönyvei segítségével lehet összeállítani.
A torbágyi (a biai egyházközség ez időben Torbágy filiája volt) 1770-es jegyzőkönyv még nem szól keresztekről. Az 1805. évi már említ keresztet:
„[Bia] temetője a falun kívül fekszik, megáldott kereszttel ellátott – Egyetlen fakeresztjét Böhm József bérlő emelte és gondozza.” Ebből nem derül ki, hogy egy vagy két keresztről van szó.
Az 1817. évi canonica visitatióban ezt olvashatjuk:
„Kereszt 4 van Bián: a temetőben kőkereszt; [… a második] a temető előtt, a bicskei úton, ezt Böhm József ellátta 10 frt-os alapítvánnyal, melyet már 1790 óta Schnitt Lőrinc biai ácsnak adtak ki 6%-ra…”
Így már egyértelműen elválik, hogy a keresett keresztet Böhm József állíttatta, az előzőek alapján fából, s alapítványt is rendelt mellé. Visszatekintve az 1805. évi bejegyzésre, láthatjuk, hogy e fakereszt nincs megáldva. Ezeket erősítik a továbbiak. Az 1829. évi jegyzőkönyv szerint: „Bián 4 kereszt található, közülük egyik kőből van s az egyes keresztekről magánosok gondoskodnak…” Az 1845. évi arról tudósít, hogy „A filia területén 4 kőkereszt találtatik […], a temető átellenében állót Gallina József köteles gondozni, ez még nincs fölszentelve…”
A biai 1868-as canonica visitatióból már a keresztállítás pontos dátumát is megtudhatjuk:
„Négy kereszt van a lelkészségben: a temetőben kőből […]; a temető előtt a bicskei úton Böhm József emelte a másikat 1790-ben, fundatiója van…”
Az 1949. évi jegyzőkönyv is felsorolja a kereszteket. Ezek között találjuk:
„Bicskei országútnál lévő faluvégi keresztet Böhm József állította 1817 előtt, s 1823-ban Pollauer Károly újra emelte, jelenleg Bach Antal [Pollauer Károly veje] tartja fenn.”
Pollauer Károly bognár, kádár – Steinhauser Klára családi tudósítása szerint – Mányról származott. Feleségül vette a biai Holczinger Terézt, és a Fő utca (mai Szent István út) végében házat épített. A családi emlékezet szerint részt vett a Viadukt építésében is, és egy óvatlan pillanatban lezuhant. Felépülése után hálából állíttatta újra a keresztet, most már kőből. Azonban ebből az látszik, hogy az 1823-as dátum, a canonica visitatiók kigyűjtésében egy elírás lehet. Hiszen az első hidat 1883–84-ben, a másodikat 1898-ban építették. Így a kőkereszt állításának helyes dátumaként 1883, esetleg hosszú lábadozás esetén 1893 valószínűsíthető.
A kőkeresztet egykor fakerítés vette körül. Régen az úrnapi körmenetek utolsó sátrát itt állította a Bach család.
A Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány önkormányzati értékvédelmi pályázat keretében 2008-ban restauráltatta a város szélén, a Szent István út végén álló keresztet.
A Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány a restauráltatáson túl felvállalta a kereszt környezetének rendbetételét is. 2008 végén elkészült a terület parképítési munkáinak nagy része, a tavaszi növénytelepítést követően április 4-én tartották a kereszt újraszenteltetését.
Restaurálta Konkoly György kőrestaurátor.
Horváth Imre
(Biatorbágyi Krónika, 2009. március)