Hazánkban Pest, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a hegyvidékek peremén találhatók kaptárkövek. Ezek a környezetből kiemelkedő nagyobb természetes kőformációk, amelyekbe különböző méretű és számú mélyedéseket, vájatokat, fedőlappal ellátott fülkéket faragtak be. Létezésükről már egy 13. századi származó oklevél is említést tesz, tehát ennél korábbiaknak tekinthetők. A fülkék környezetének kerámialeletei a 11–15. század közötti tevékenységre mutatnak, de készítési idejüket még nem igazolták. Egyes kutatások szerint a fülkék méhlakások voltak, innen a néphagyományból eredő kaptárkő név. Ennek ellentmond, hogy egyes fülkék formája a méhészeti használatot megkérdőjelezi. Más kutatások szerint e fülkéket vallási, kultikus céllal vájták ki elődeink. Erre már korábban is voltak feltételezések. A kérdést eldöntő bizonyításhoz még nincs elegendő adat, a kutatás nincs lezárva.
Pest megyében a kaptárkövek legsűrűbben a Tétényi fennsík közelében, Érd, Diósd, Sóskút területén vannak. Biatorbágyon a Kőhegy déli oldalának peremén hatalmas lajtamészkő-vonulat húzódik, melynek legmagasabb pontja a Kőorr (301 m). Ennek első sziklájában két fülke van, az egyik óriásfülkének tekinthető. Innen keletre, a Szélkapu-völgy végén található az a két szikla, ahol hat, illetve újabb két fülke található. Előterükben 1964-ben feltárást végeztek, 13–14. századi korsófültöredék, egy vasék és több kerámiatöredék került elő.
Az Öreghegy nyugati oldalában hatalmas mészkővonulat húzódik, melyen a Natura 2000-es Madárszirt és a Nyakaskő található. A Nyakaskőtől sóskúti irányban, a vonulat D-i végének aljában is van egy fülke. Magányossága nem szokványos.
A kaptárkövek keletkezésével, korukkal, és funkciójukkal kapcsolatban már hosszabb ideje folynak kutatások, azonban ez ideig számos kérdésben még nem tudtak megegyezni a kutatók. A Pest Megyei Tanács 1981-ben az akkori budai járásban található ritkaságok, az úgynevezett kaptárkövek, és kaptárfülkék, mint természeti értékek védetté nyilvánításáról határozott.