Egy-egy község, város lakói életében természetes igény, hogy megismerjék szülő- és lakóhelyük természeti viszonyait, társadalomrajzát, történelmét, hagyományait. Ezt kívánták kielégíteni a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány és a kötetek szerkesztői, írói.
Biatorbágy „ezer” éve
Helytörténeti olvasókönyv I.
A kötet nem törekszik teljességre, nem monográfia-jellegű összefoglaló. A „hivatásos” régész, levéltáros, történész előadók mellett a helyi kutatók is bemutatkoztak a község első írásos említése 800. évfordulójának évében. Ezeknek anyaga képezi az első fejezet alapját.
1996-ban kiállításon mutatták be a falunk honfoglalástól napjainkig tartó történetét, tárgyi és írásos forrásait (a második fejezet anyaga Biatorbágy 20. századi történetének vázlata). Az államalapítás ezeréves évfordulója nem múlhatott el az ezer évre való visszaemlékezés nélkül, a millenniumi emlékzászló átadásának műsora a harmadik fejezetben olvasható. A negyedik rész, a rendszerváltástól eltelt tizenkét év részletezése.
Megjelent 2002-ben. Kiadta a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány.
Szerkesztette: Horváth Imre, Palovics Lajos
Mérete: B/5, 264 + 8 színes oldal.
Beszélő nevek
Helytörténeti olvasókönyv II.
Az egyes utcák, terek, dombok és dűlők nevei vallanak egy-egy adott korról, politikai, társadalmi viszonyairól, az értőn figyelők számára beszélnek a településen élők gazdálkodásáról, szokásairól, életéről.”– áll a kötet előszavában.
A Helytörténeti olvasókönyv-sorozat II. kötetének lexikonrészében a szerkesztők arra vállalkoztak, hogy „településünk utcáinak, tereinek nevet kölcsönzők leírását, életrajzát, arcképét, a közterületek egy-egy fotóját közreadva segítsenek lakóhelyünkön, szűkebb hazánkban, Biatorbágyon eligazodni, hogy valahol otthon legyünk a világban.” A kötetbe különböző korok tudásanyagát rögzítették. „Karikó János, Bia egykori bírója a településen sétálva minden egyes házat versbe foglalt, ezt olvashatják a kötetben. Navarra József a 150 évvel ezelőtti tudásanyag ismeretében, népköltőnk egy másik versének felhasználásával elemzi Bia nevét és földrajzi viszonyait. Tárczy Judit a múlt század közepén-végén elérhető ismeretanyagot sûrítette össze tanulmányában, melyet biatorbágyi képeslapok és térképek tesznek még érdekessebbé. A mai kor Bia és Torbágy nevéről fellelhető tudását összegzi tudományos dolgozatában Palovics Lajos.” Mindezekre és még sok más, már-már feledésbe merülő érdekességre bukkanhatnak mindazok, akik kézbe veszik a Beszélő nevek – Biatorbágyi közterületek és névadóik című kötetet.
Megjelent 2006-ban. Kiadta a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány.
Mérete: B/5. A 204 + 16 (színes) oldalas, 260 illusztrációt (térképet, képeslapot, fotót) tartalmazó könyv kartonált, illetve egészvászon kötésben.
Kun László: Biatorbágy sportja (1903–2002)
Helytörténeti olvasókönyv III.
A könyv a biai, torbágyi, biatorbágyi sportegyesületeket, sporttal (is) foglalkozó szervezeteket és az ezen a településen történt sporteseményeket mutatja be. 100 esztendőt fog át, ha a nagy- és kispályás labdarúgást egy sportágnak vesszük, éppen tucatnyi sportágról kapunk összefoglalót több száz fotóval. És megszámlálhatatlan név van benne. E könyv segítségével sokan bizonyíthatják majd unokájuknak, dédunokájuknak egykori »hőstetteiket«, biztathatják őket hasonló cselekedetekre, vagy legalább gondoljunk (vissza) azokra a »régi szép időkre«, amikor karcsúak voltunk, a szívünk gyorsabban dobogott, és a lányok miránk és a lányokra a fiúk nagyobb érdeklődéssel tekintettek.
Megjelent 2008-ban. Kiadta a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány.
Írta: Kun László, szerkesztette: Horváth Imre
Mérete: B/5, 304 (ebből 16 színes) oldal.
http://biatorbagyka.hu/alapitvany/kiadvanyok/kiadvanyok.htm