1991-ben és 1993-ban került sor a Biai református temetőben lévő középkori templom rom még föld alatt lévő részeinek feltárására, alaprajzának tisztázására, esetleges bemutatásának érdekében. Az ásatás során kb. ¾ részben sikerült feltárni a romokat. Közvetlenül a felszín alatt, lerombolt falak törmelékét eltávolítva sok helyszínen csak egy-két sort megtalálva az alapfalak köveiből sikerült azonosítani az épület alaprajzát.>
[ngg src=”galleries” ids=”6″ display=”basic_imagebrowser”]
Írott források és helyszínen tapasztaltak alapján a templom főbb fejlődési szakaszai a következők:
Elsőként egy kívül négyzet alaprajzú (6,3×6,3 méter), belül kör alakú „rotunda” épült. Később ezt kívülről egy északkelet felé mutató támpilérrel erősítették meg.
Második szakaszban egy hajó és egy sekrestye hozzáépítésével növelték meg jelentősen a templom méretét. Az átalakított „rotunda” szolgálhatott továbbra is a templom szentélyeként.
Harmadik szakaszban a „rotunda” északi és déli falainak meghosszabbításaként épített félkör alakú szentéllyel alakult tovább a templom, amit kívülről három gótikus támpillér erősített. Ekkor megszűnik az eredeti kis apszis.
A XIX. század végi leírásban (Arányi Lajos) és fényképeken már erősen leromlott romokat láthatunk, de a hajó oldalfalai nagyobb részben még állnak a benne a déli oldalon lévő bejárattal, de a félkör alakú szentély már nem észrevehető.
Bia település első írásos említése 1192-ből való, az elsőként épült rotundához hasonló építmények időben a XI. századtól a tatárjárásig készültek. Bia 1559-ben néptelenedett el a török hódoltság miatt, 1626-ból ismerünk újra lakottá válásról adatott. A közelben feltárt tárgyak keletkezése jellemzően a XI-XVII. század közé tehető. Ezek alapján templomunkat a XII. század elején építhették, végleges formáját valamikor a következő században nyerhette el. Egyetlen okleveles említése 1351-ből való, eszerint Szent Kereszt tiszteletére emelték.
Dr. Tettamanti Sarolta: A középkori Bia falu temploma c. tanulmány (Biatorbágy „ezer”éve. Helytörténeti olvasókönyv I. ) alapján összeállította:
Tüske Emil