Pages Menu
Categories Menu

KIADVÁNYOK

Német nemzetiségi gyűjtemény

Német nemzetiségi gyűjtemény

A török időkben elnéptelenedett Torbágy puszta falut német telepesek építették fel újra.
Az első német betelepülési hullám a 17. század legvégére (1696?) tehető, majd 1712-ben újabb telepesek érkeztek. A 1739. évi pestis járványban a falu lakóinak fele meghalt, helyükre újabb német családok települtek. A német telepesek a középkori Torbágy falu templomának maradványait megtartva építették újjá a templomot, s Szűz Mária Szent Nevének tiszteletére szentelték újra.

A romokon új lakóházakat építettek, a földeket újra megművelték.
Torbágy fejlődésének a falu határában kiépített Bécs-Budapest vasúti fővonal adott újabb lendületet. A torbágyi vasútállomás és az új vasúti völgyhidak az egész kistérség számára fontos kapcsolódási pontot jelentettek a fővároshoz és nyugat felé.

1946. február 25-én és 27-én erről a vasútállomásról indultak azok a vonatok, amelyeken a torbágyi svábok 70-75%-át űzték el abból a faluból, melyet több mint 200 évvel előtte őseik építettek fel a romokból.
A II. világháború utáni magyar kormány, a potsdami konferencia felhatalmazásával, a “kollektív bűnösség” elve alapján döntött a magyarországi németek kitelepítése mellett. A valódi ok a Romániából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából tömegesen érkező magyar menekültek elhelyezése volt.
A kitelepített torbágyiak Ulm és Heidenheim környékén telepedhettek meg. Kapcsolatot tartottak egymással és az itthoniakkal is. Idővel találkozókat szerveztek Herbrechtingen településen, majd 1989-ben Herbrechtingen hivatalosan is Biatorbágy testvértelepülésévé vált.

A világháborúk okozta fájdalom minden biatorbágyi családban él; az elveszített otthon, az elveszített emberi kapcsolatok fájdalma valóban apáról fiúra száll, s talán egyre élesebben kirajzolódik mindannyiunk előtt az összekapaszkodás fontossága is.

A Biatorbágy Város Önkormányzatának támogatásával, jelentős pályázati források felhasználásával megvalósult Bechtold Sváb Tájház, a város új közösségi épülete, ad otthont a német nemzetiségi gyűjteménynek.
A Bechtold-család egykori lakóházában egy szépen berendezett “tiszta szoba” és konyha várja a látogatókat. A bútorzat 19-20. századi, az asztalon hímzett terítő, a stelázsit is hímzett csík díszíti. Az asztal körül hokedlik, oldalt kis sámli. A tipikus kétajtós szekrényeken kívül egy díszes sublót is látható. A szekrényekben régi ágyneműk, ingek, fehérneműk, blúzok, szoknyák, kabátok kaptak helyet. De van itt bölcső is pólyával, és egy gyönyörű fonott babakocsi.
A konyhában evőeszközök, tányérok, poharak, díszes tálak kaptak helyet a szépen felújított konyhaszekrényben, a stelázsin mázas köcsögök sorakoznak, réges-régi szódásüveg, sótartó és egyéb apróságok, a vizespad alatt hurkatöltő és egy nagy passzírozó.

A időutazás élményét korabeli ruhákba öltöztetett babák teszik teljessé.
A felújított lakóépület mellett, a régi pince előtereként, új építésű, a kortárs építészet nyelvén megszólaló nagy fedett-nyitott szín ad lehetőséget arra, hogy a hangulatos bemutatóterek mellett közösségi eseményeknek is teret adjon a Bechtold-család hajdani portája. Hiszen nagyon fontos a tárgyi értékek őrzése mellett, a valódi, eleven hagyományőrzés! A közösség ünnepeihez kötődő zenés-táncos mulatságok, gyerekfoglalkozások, a nemzetiségi iskola rendhagyó tanórái kapnak itt helyet.

Tótpál Judit DLA

 
A tájház megtekinthető:
április 1 – október 31 között
kedd 8.oo – 12.oo
csütörtök 14.oo – 18.oo
szombat 14.oo – 18.oo
valamint a info@bechtoldtajhaz.hu címen előre egyeztetett időpontban.
www.bechtoldtajhaz.hu