Pages Menu
Categories Menu

ÉPÍTETT KÖRNYEZET, MŰEMLÉKEK

Szűz Mária Szent Neve templom, Torbágy

A több mint 800 éves múltra visszatekintő Torbágy település és egyházközség középkori történetét illetően nagyon kevés adat, néhány oklevélben való említés áll rendelkezésünkre. A török hódoltság idején a falu – sok környékbeli településhez hasonlóan – teljesen elnéptelenedett. A megszállók 1686-ban történt kiűzését követően német nemzetiségű lakosság betelepítésével kezdődött újra az élet. Ettől az évtől kezdődően állnak rendelkezésre az egyházi anyakönyvek. A középkori templom maradványait felhasználva, a gótikus szentélyt megőrizve az akkori földbirtokos, Peter von Hermes tüzérhadnagy 1724-ben kezdte újjáépíttetni a templomot, amelyet Acsády Ádám veszprémi püspök áldott meg 1730 körül. A
templom titulusa a Boldogságos Szűz Mária Szent Neve. A tornyot 1740 körül építtette Promperger Kristóf földesúr. Az ő nevéhez fűződik a templom ékességét jelentő barokk stílusban fából készült főoltár, valamint a Páduai Szent Antalról nevezett jobb oldali, illetve Nepomuki Szent Jánosról nevezett bal oldali mellékoltárok elkészíttetése, amelyek az 1747-es Canonica Visitatio idején már álltak. Ezen egyházlátogatásról készült dokumentum tesz említést a templom Szent Kereszt ereklyéjéről is.

A templom épülete 1771-ben már meglehetősen leromlott állapotban volt, ám közel egy évszázadig a kegyurak nem fordítottak figyelmet a felújításra azon kívül, hogy 1802-ben az oltárt restaurálták. Ekkor került a Nepomuki Szent János oltárra a jelenleg is látható festmény, amelynek helyén korábban szobor állt. 1854-1860 között gróf Sándor Móric rendbe hozatta a tetőzetet és a padlózatot, valamint felújíttatta az oltárokat és az orgonát, kicseréltette a padokat. Kórus faépítmény , az orgona XVIII századi, de 1906-ban új orgonát épített a budapesti Rieger cég gépi fújtatóval. Egyszerű sípos felépítésű, felújításra szorul. Szószék barokkizáló de újszerű építmény, a második Vatikáni Zsinat óta nincs használva.

A templom bejárata előtti területen felállított Szentháromság emlékoszlopot 1739-ben az utolsó magyarországi pestis járvány elmúltával emelték. A járvány a falu népességét is súlyosan érintette, 210 ember esett áldozatául.

A templom teljes körű felújítására és átépítésére 1880-1881-ben került sor. Az eredeti főhajót kereszthajóval bővítették, és ekkor épült az oldalbejáratokkal ellátott kétoldali folyosó, amely a kereszthajóba vezet, valamint az oratórium és a főbejárat elé ragasztott pitvar.
Teljes körű külső restaurálásra 1954-ben, 1973-ban, 1983-ban és 2013-ban, belső restaurálásra 2014-ben került sor. A két mellékoltár restaurálása jelenleg is folyik. A főhajó csillárja a Budapest Piarista Kápolna egykori felújított csillárja.

A gótikus szentélyt megőrző, 1730-ban megépített, majd 1880-ban kereszthajóval bővített barokk-klasszicista templom egyedi jellege és az abban található XVIII. században készült barokk oltár együttes a település életének meghatározó ikonja.