Pages Menu
Categories Menu

ÉPÍTETT KÖRNYEZET, KÖZTÁRGYAK

Református temető sírkövei

Református temető sírkövei

A Biai református temető városunk három, ma is használt temetője közül a legrégebbi. Itt találkozhatunk nagyobb számban jellegzetes régi emlékekkel. Biatorbágy délkeleti szélén a szűk utcákkal körbevett dombocskán található a temető, a XIII. század elejéről származó Szent Kereszt-templom romja közelében. Ez volt a középkori Bia falu temploma, s a kor szokásai szerint az épület körül helyezték örök nyugalomra a falu lakóit. Ezt a temetkezési helyet őrizte meg a falu lakossága, az évszázadok során, a lakosságszám növekedésével felekezeti (református) temetőként működött tovább.

A bokrok között haladva és az új sírok között kutatva, találunk olyan köveket, melyek száz évnél idősebbek. A legrégebben készültek 170-220 évesek, helyben működő kőbányákban is megtalálható szarmata mészkőből faragták őket, felületük lassan mállik, ezért feliratot nem, vagy csak alig találunk rajtuk, alakjuk a XIX. század elejének formavilágára jellemző. Méretük változatos: 60/120 cm-től 100/180 cm-ig terjed. A 170 évnél fiatalabb köveken található feliratok a maiakhoz képest bőbeszédűbbek. Pár kedves szó mellett sokszor fontos adatként megjelenik a házasságban eltöltött idő, a temetés és a halál napja, a sírkövet állító személye. Különösen fontosak azok a páros kövek, melyek a házastársakat egymás mellett említik. 1870-es évektől egyre több időtállóbb vöröses színű tardosi-típusú édesvízi kemény mészkő emlékekkel találkozhatunk. Ezek vékonyabbak, finomabb díszítésűek és a szövegek is jobban olvashatóak. Sajnos arról nincs információ, hol készülhettek az említett sírkövek. Bián több helyen is működött bánya, olyanok is, amelyek szállást-lakást  biztosíthattak kőfaragó mestereknek például az Ürge-hegyi kőbánya, de közeli településeken, Sóskúton, Tárnokon, Etyeken is volt hagyománya a kőfaragó mesterségnek, ezért nem zárható ki hogy legalább részben onnan származnak.

A temetőben nagyjából 50 darab megőrzésre érdemes kő található. A bemutatott sírkövek olyan helytörténeti értéket hordoznak magukban, melyek mással nem pótolhatóak. A savas eső és a fagy lassan, a durva kezelés pedig rövid idő alatt megsemmisítheti ezeket az emlékköveket. Helyszíni állagmegóvásukról, szükség esetén méltó elhelyezésükről érdemes lenne gondoskodni.

Tüske Emil