Pages Menu
Categories Menu

ÉPÍTETT KÖRNYEZET, ÉPÜLETEK, PINCÉK

Hild-pince

A biatorbágyi Ürgehegy É-i részén, a Hatos Dűlő végétől két út ágazik le É-i illetve ÉNy-i irányba. Az ÉNy-felé, balra leágazó út ma már nem használatos. Korábban, a huszadik század közepéig az ürgehegyi bor és a helyben bányászott kő szállítására használták. A régi út és környezete napjainkra erdősült, elvadult területté vált. Az értéktári felvételre javasolt ingatlan az elágazástól, nagyjából száz méterre, a ma már ösvénnyé vált útról balra letérve és a dús aljnövényzeten átjutva közelíthető meg. Az építmény egy ritkásabban benőtt tisztáson, platón áll. A kiteresedés két oldalát hatalmas, öt-hat méter magas faragott kövekből rakott fal zárja le. A fal közepén boltíves, kőkeretes kapuzat. Felette egy timpanon háromszögének maradványai. A bal szélén tömör kő-mellvédes lépcső vezet fel a fal tetejére, sarkain faragott mellvéd-oszlopokkal. A kapuzaton belépve hatalmas pincehelyiségbe jutunk.

Az építmény sem stílusában, sem jellegében nem hasonlítható egyetlen régi ürgehegyi pincéhez sem. Elhelyezkedése is különleges. A dűlők mentén, a viszonylag rendezetten sorakozó pincéktől elkülönülve, az Ürgehegy északi, erdős lejtőjén bújik meg, alatta a régi elhagyott „Országház-kőfejtő”, mellette, nyugati irányban pedig a volt „Ürgehegyi kőbánya”, melyet ma „Lipka-pincéknek” hívnak. A rendkívül nagyméretű, hosszú, félig sziklába vájt pinceüreg két részből áll. Egy nyolc és fél méter hosszú, három méter széles és több mint három méter magas boltozott folyosóból és egy szintén dongaboltozatos, tizenhárom és fél méter hosszú pincehelyiségből, mely öt méter széles és négy méter magas. A falak mentén a sziklából kivájt, hatalmas ászokkő-sávok futnak. A pince félköríves, faragottkő-keretes kapuja felett méretes kőkonzol-csonkok meredeznek ki a falból, és egy faragottkő, fűrészfogas díszítés húzódik a felső perem alatt. Előtte leomlott, összetört faragottkő halom.

Egy 1980-as években és egy 1970-es években készült archív fotón látható, hogy pincebejárat előtt egy szabályos, dór oszlopos, timpanonos klasszicista portikusz állt, mely mára már eltűnt. A korábban készült fotón J Z monogram látható a pinceajtó feletti timpanonban. Az eddigi kutatások során azonban nem sikerült fényt deríteni a monogram tulajdonosára. A betűk stílusából ítélve, valószínűsíthető, hogy utólagosan kerültek az oromzatra. A baloldali oszlop mellől, a falhoz simulva indult a pincetetőre vezető lépcső, mely még ma is viszonylag ép állapotban van, mindössze a sarokpihenő oszlopa és a mellvéd egy darabja omlott le. A pincetetőn, a sűrű, elvadult aljnövényzet alatt nagyméretű és nagy mennyiségű gondosan faragott, hasáb alakú kőtömb, párkánytöredékek, oszloptalapzat hever szétszórva, sejtetve, hogy itt valamikor egy komoly épület állt. A szétszórt kövek alól előkerült egy hatalmas, 80-90 cm átmérőjű, a talajba süllyedt préskő-henger, tetején gyűrűs vaspánttal, azt bizonyítva, hogy a kövek egy elpusztult présház maradványai.

További kutakodások után nagyjából kialakult az építmény-együttes eredeti képe. A magas pincefal tetején egy körülbelül nyolc méterszer tíz méteres, kő-mellvédes terasz volt. Erre vezetett fel a már említett lépcső. A terasz mögött állt a présház-épület, melynek hossza legalább tizenöt méter volt, mivel a függőleges mustleeresztő-kürtő közvetlenül a pince hátsó fala mellett ér le. Az épület szélessége hat-nyolc méter lehetett. A szétszórt kőmaradványok valószínűsítik, hogy a présház-építmény legalább olyan díszes és impozáns volt, mint a pincebejárat portikusza.* Sajnos az itt található kőanyagot folyamatosan elszállítják, eltulajdonítják, gyakorlatilag lopják.
Sajnos a rejtélyes épület történetéről ezidáig nem sok adat került elő. Biai öregek, szőlősgazdák, akik ismerik, vagy tudnak róla ezt-azt, többnyire Hidl vagy Hidli-pincének nevezik, azonban napjainkban inkább Hild-pinceként emlegetik. Radnai János** közlése szerint azonban a háború előtt nem Hidl vagy Hidli, hanem a sváb Hirl-család volt a pince tulajdonosa. Ezt igazolta a Bárdossy-féle*** biatorbágyi családfa-kutatás is, melyben megtalálható az 1903-ban született Hirl Mátyás neve, azonban Hidl név nem szerepel az anyakönyvekben. A Hirl családot 1946-ban kitelepítették. A gazdátlanul maradt présház-
épület még ebben az évben ismeretlen okból kigyulladt és leégett. Időben visszafelé haladva egy 1884-es térkép bizonysága szerint Thoma Mihály tulajdonában állt a pince. A Thoma név számos anyakönyvi bejegyzésben szerepel. A kiterjedt földművelő család több leszármazottja ma is Biatorbágyon él, azonban a pincével való kapcsolatukról a visszaemlékezők nem tudnak.

Az építmény története nyilvánvalóan még korábbra nyúlik vissza. Stílusában teljességgel elüt a környékbeli pincék jellegétől, valószínűtlen, hogy helyi sváb földművesek építtették volna. Leginkább a XIX. század elejének klasszicista építészetét idézi. Így könnyen elképzelhető, hogy története ténylegesen a Hild névhez kapcsolódik. Hild Józsefet, művészettörténész körökben a biai Sándor-Metternich kastély tervezőjének tartják, Hild Károly kőfaragó-mester pedig a biai kőbányát működtető Gerenday-cég alkalmazásában állt a XIX. század közepén. Fentiek alapján könnyen érthetővé válik a pince köznyelvben használatos elnevezése is. A régmúlt homályából elősejlő HILD és a mai öregek emlékeiben
élő HIRL név keveredéséből állhatott össze a HIDL vagy HIDLI név.

*Hassler Mária, 84 éves biatorbágyi adatközlő emlékei szerint a II. világháború idején még a pince tetején álló épület tetőzetét hat darab, az archív fotókon láthatóhoz hasonló formájú oszlop támasztotta alá.
** A 2013-ban elhunyt Radnai (Reichenbach) János régi biai és torbágyi földműves család tagja volt.
*** Bárdossy Péter családfakutató az 1990-es évek folyamán végzett családfakutatást Biatorbágyon

Az eddigi kutatások alapján nyilvánvaló, hogy a „Hild-pince” Biatorbágy egyik rendkívüli értéke. Védelem alá helyezése mindenképpen indokoltnak mondható. Teljes történetének felderítése és eredeti állapotának rekonstrukciója további helyszíni és levéltári kutatómunkát igényel. Esetleges helyreállítása, felújítása jelentős helytörténeti, turisztikai látványossággal gyarapíthatná a várost és a napjainkban újra éledezni kezdő „ürgehegyi borkultúra” egyik gyöngyszeme lehetne.

Képgaléria

Hild-pince Adatlapja

Bibliográfia